A településnek a középkorban betöltött fontos szerepére - Kis-Boldogasszonynak szentelt templomos hely - az önálló plébánia és a királyi udvarba is eljutó vázsnoki bor utal. A források "wasnuk" (wanegh, vastung) néven tesznek róla emlitést, a Dombay birtok részeként. A XVIII. század folyamán a falu kinötte templomát, igy azt Sásdra telepitette át a pécsi püspök.
...Baranya megyében a török 1686. évi kiüzése után az elosztásra váró földbirtokokat átmenetileg a kamara kezelte. A kamarai igazgatás ebben az idöben nagy szigorral próbált úrrá lenni a zilált viszonyokon. Uradalmi személyzet csak 1-2 föböl állott, de a tiszttartó, az ispán teljhatalmú uraknak számitottak. A községek lakói például évekkel késöbb is, rettegve emlegették "Vogner Kristóf" kamarai tiszttartót, akire többek között a mágocsi és bikali uradalom irányitása volt bizva. 1786-ban a feloszlatott szerzetesrendek uradalmai szintén kamarai kezelésbe kerültek, de ez helyi szinten nem sok változást jelentett. Az uradalmak ispánjai, tiszttartói megmaradtak hivatalukban, a kamarai igazgatás csupán a felsöbb irĂĽnyitást váltotta fel. A bikali uradalmat például a Petrovszky család fiúágon való kihalása miatt kezelte a kamara, az új gazdára váró uradalomnál a kamara érdekeltsége minimális volt, ezért az uradalom lakói a kamarai idöszakra mint sötét korszakra emlékeztek vissza, amely szétzilálta az uradalom müködésének rendjét.
Az 1700-as évek elejétöl apránként, az adományozásokkal párhuzamosan egyre több magánuradalom jött létre. Az uradalmak területe ekkor még igen képlékeny volt, egymást érték a birtokperek, határsértések. A nagyobb uradalmak azonban már elég jól elkülönültek, és ha voltak is változások 1-2 község esetében, a magánuradalmak kiterjedése mintegy 250 évig alig változott.
Szembetünö viszont, hogy a XVIII. század elején adományt kapott birtokosok a század közepére szinte mind lecserélödtek. A dombóvári uradalom volt az egyik legkorábbi adomány, amit herceg Eszterházy Pál kapott. Caprara Aeneis a siklósi uradalmat, Savoyai Jenö
Nagyobb területi változás a bellyei és dárdai uradalomban történt, a trianoni békeszerzödés után.
A dombóvári uradalom községei az 1767. évi állapot szerint: Ág, Csikóstöttös, Gerényes, Hörnyék, Jágónak, Kaposszekcsö, Kisvaszar, Mekényes, Mezöd, Ráckozár, Sásd, Tarrós, Tékes, Tófü, Vásárosdombó, Vázsnok...
A környezet rendkivüli gyönyörű volta, a szölöhegy egyedülálló mikroklimája olyan vonzerö, amiért érdemes felkeresni a települést.
Az elmúlt évek beruházási, fejlesztési programjai területfejlesztési és egyéb pályázatokból, illetve lakossági és önkormányzati hozzájárulásokból a község hátterének megteremtését (közlekedés, ivóviz, telefon, stb.) tüzték ki célul. További források bevonására nyiló lehetöség esetén sor kerülne a tervek szerint a szennyviz-hálózat kiépitésére, a szölöhegy üdülöövezetté fejlesztésére.
A település fejlödésének egy további útja a legfontosabb munkáltató, az állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozó AGRO Rt. (Sásd) fejlesztése.
Az önkormányzat kedvezö adózási feltételekkel, a lehetöségek feltárása és egyeztetése révén nyújt támogatást a befektetni, vállalkozni szándékozóknak. A munkaképes korú lakosság szakmai ismereteinek fejlesztése is elengedhetetlenül fontos lenne ahhoz, hogy a település vonzóvá váljék a befektetök számára.
A településen egyetlen civil szervezet müködik, a Vázsnoki Kiskerttulajdonosok Egyesülete.